|
Eduard Benedek Brunschweiler, a világ igaza 2009. március 31., kedd 11:52
Eduard Benedek Brunschweilert, a Nemzetközi Vöröskereszt pannonhalmi megbízottját a „Világ Igaza" kitüntetésben részesítette a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet. A sikeres textilgyárost a Vöröskereszt védelme alatt álló Pannonhalmi Apátság menhelyének vezetésével bízták meg, ahol 1944–45-ben számos menekültnek nyújtott oltalmat. A posztumusz kitüntetést Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet adta át Várszegi Asztrik főapátnak március 31-én Pannonhalmán.
Eduard Brunschweiler 1910-ben Svájcban született. A Budapesten tartózkodó ambíciózus gyárost Friedrich Born, delegátus ajánlására a Nemzetközi Vöröskereszt 1944-ben megbízta pannonhalmi menhelyének irányításával. Ott-tartózkodása alatt, a dühöngő nyilas terror közepette mintegy háromezer menekült, elsősorban kisgyermekek találtak oltalmat, táplálékot és orvosi ellátást a monostor falai között. A megbízottnak és a mindvégig kitartó szerzeteseknek meg kellett óvniuk a háború pusztításaitól az ősi monostor épületét, annak értékeit és a Budapestről ide szállított nemzeti műkincseket is. Brunschweiler határozottságával, ügyes diplomáciai érzékével – akár a kapunál folytatott hangos vitákkal – rendre meghiúsította a Vöröskereszt nyújtotta védelem megszüntetésére irányuló akciókat.
Amikor megszakadt a kapcsolat a nemzetközi szervezettel, sokszor egyedül határozott, ha kellett, habozás nélkül kockáztatott. Helytállására, rátermettségére egyre nagyobb szükség volt, a Gestapo ügynököket küldött Pannonhalmára, a Wehrmacht pedig délkelet-európai főparancsnokságának főhadiszállását kívánta a kolostorba helyezni.
Eduard Brunschweiler Pannonhalmán protestáns keresztényből katolikus hitre tért, ekkor kapta a bencések alapító atyja után a Benedek nevet. 1945 tavaszára újabb menekülők százai érkeztek a monostorba, hogy ott vészeljék át a front átvonulását. A létszám gyarapodásával, az orosz csapatok közeledtével a helyzet egyre súlyosabbá vált.
1945 nyarán az orosz hatóságok elhurcolták Brunschweilert, majd kiszabadulva 1946-ban elhagyta Magyarországot. Néhány éves New York-i tartózkodás után Dél-Afrikában telepedett le. Újra a textiliparban tevékenykedett, ahol jelentős sikereket ért el. Humanista meggyőződését sértette a színes bőrű lakosság rasszista megkülönböztetése. Demokratikus magatartása miatt gyakran került konfliktusba a dél-afrikai apartheid rendszerrel. A bencésekkel egészen élete végéig ápolta a kapcsolatokat. 77 éves korában Dél-Afrikában hunyt el, leszármazottai nem ismertek.
Tiszteletére a Nemzetközi Vöröskereszt és a Holokauszt Emlékközpont 2006-ban állított emléktáblát Pannonhalmán. Életéről Siklósi Szilveszter dokumentumfilmet készített, melyet a közeljövőben mutatnak be.
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,6-14
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
A nap szentje
Szent Fülöp és Jakab apostolok
Mutasd meg nekünk az Atyát! – kérjük mi is Jézustól, mert bennünk van az Isten látás vágya. A világot, és benne kezed műveit szemlélve már sejtjük hatalmadat, Urunk. Tetteidet látva már érezzük közelségedet. Járj velünk az úton, Urunk, amely az Atyához vezet, és taníts minket az egyetlen igazságra, amely az örök életet jelenti!
|
|